Menü Bezárás

Visszajelzések a prófétikus kurzusról

 

Néhány társunk megosztotta velünk gondolatait a prófétikus lelkigyakorlatokkal kapcsolatban, amelyeket most veletek is megosztunk. Ezúton is köszönjük nekik.

“Kedves Barátaim!

Többször elhangzott az a mondat, hogy „Isten jelenlétében élni…”
Ezen a két napon – együtt Veletek – ez a KAPCSOLAT, számomra is cél és tapasztalat volt!
Köszönöm! Folytassuk!”  (János)

“Krisztina az előző kurzuson beszélt a lelkek megkülönböztetéséről. A mostani alkalommal, mikor tanított róla és mesélte, hogy depresszió közeli állapota volt, mikor folyamatosan az ellenség művét nézte, dicsőítettünk, és éneklés közben először tudtam, hogy a sátán van ott. Elrontottam az akkordot, utána elrontottam az éneket, egyre rosszabb lett minden, belső feszültség volt bennem.
Aztán jött a kép a háborgó tengerről, és jött a kérdés: kire nézel? 5 másodperc volt ez az egész, és döntenem kellett: Jézus vagy amit látok és érzek. Döntöttem és békesség lett bennem.
Jó volt jól dönteni!”

Mindegyik lelkigyakorlatnak megvoltak a maga szépségei és áldásai. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy része lehetek a nagy Egésznek. Nagyon jók a gyakorlatok, hogy végre a hitünket használhatjuk, hiszen “a hit, ha tettek nem származnak belőle, holt dolog”. Nagyon jó tanulni az Istent!

Köszönöm Jézusnak, hogy elvezette hozzánk Gordont és Krisztinát!
Köszönöm, Krisztina, hogy igent mondtál a szolgálatra!
Még sok mindent tudnék írni, de majd Jézusnál az örök életben megbeszéljük, ott lesz idő mindenre! Üdv!”  (Laci)

“Számomra mindegyik képzés sokat adott. Tanításokat, gyakorlatokat, közösséget testvérekkel, tanítókat, akik minket, mint Isten népét komolyan vesznek és komolyan veszik a feladatot, a szentek felkészítését a szolgálatra. Ezáltal növekedett a hit, a remény és a szeretet bennem is, hogy itt és most megélhetjük a Szentírás szavait, napjainkban, nálunk, velünk, általunk válnak valóra. 

Az utóbbi képzésen az öt nagy szolgálati ajándékról szóló tanítás érintett meg leginkább. Nagy élmény volt ráismerni egymás és a saját ajándékainkra, elhívásunkra. Ez egyben felelősség is, hiszen most már tudjuk, miben kellene munkálkodnunk és fejlődnünk.”

“Köszönöm a nagyváradi szolgálóknak: Gordonnak, Cristinának és Ilonának, hogy kényelmüket félretéve eljöttek hozzánk. És köszönöm Istennek, hogy nem feledkezett meg rólunk, küldött hozzánk bátorítókat, tanítókat, tanúságtevőket. És köszönöm a testvéreknek, akik több helyről jöttek, hogy együtt lehetünk mindennek részese. Nem utolsó sorban Péter atyának is köszönet, akire papként számíthatunk.” (Éva)

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments

Weboldalunkon cookie-kat használunk a keresési előzmények tárolásához. Ezek elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. További információ

A honlapon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Amennyiben a beállítások változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra kattint, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás