A félelem egy hatalmas negatív erő, ami maga alá gyűri az embert. A legrosszabb következménye, hogy képtelenné teszi az embert a szeretetre. Megkötözi a gondolatait, érzelmeit, testét, lelkét, sajnos, a szellemét is. A Szentírásnak ezzel kapcsolatban is van jó híre számunkra: a szeretetben nincs félelem, sőt, a teljes (tökéletes) szeretet kiűzi a félelmet (1Jn4, 18-19). A tökéletes szeretet, mint tudjuk, felülről való, Istentől jövő szeretet. Ez még arra is képessé tesz, hogy ellenségeinket szeretni tudjuk, vagy legalábbis elengedjük a rosszat és imádkozzunk értük.
64. Zsoltár
1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
3Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!
4Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,
5hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
6megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«
7Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.
8De Isten lenyilazza őket;
hirtelen megsebesülnek,
9és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
10és félelem fog el minden embert;
Hirdetik Isten tetteit,
és megértik cselekedeteit.
11Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.