1A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.
2Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön segítségem.
3Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.
4Meddig támadtok mindnyájan egy emberre
és sújtjátok le,
mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?
5Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából;
A hazugságban gyönyörködnek.
Szájukkal áldást mondanak,
de szívükben átkoznak.
6Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön reménységem.
7Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.
8Szabadulásom és dicsőségem Istenben van;
Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.
9Bízzatok benne, népek minden gyülekezete,
öntsétek ki előtte szíveteket;
Isten a mi menedékünk.
10Ádám fiai csupa hiábavalóság,
az emberek fiai csupa hazugság;
Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.
11Ne bízzatok az igazságtalanságban,
ne kívánjátok meg a rablott kincseket;
Ha a gazdagságban bővelkedtek,
ne kössétek hozzá szíveteket.
12Egyszer szólt Isten,
ezt a két dolgot hallottam:
Istené a hatalom,
13s tiéd, Uram, az irgalom;
És te megfizetsz kinek-kinek
cselekedetei szerint.