1A karvezetőnek. Kóré fiaitól.
A »Szüzek« szerint. Ének.
2Menedékünk és erőnk az Isten,
a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
3Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld,
merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4Zúgjanak bár és háborogjanak vizei,
rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
5Folyó árja örvendezteti meg Isten városát,
a Fölséges megszentelt hajlékát.
6Isten lakik benne: nem inog meg,
mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
7Nemzetek háborogtak, országok inogtak,
de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
8Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
9Jöjjetek és lássátok az Úr műveit,
csodáit, amelyeket a földön végbevitt.
Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
10széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket,
tűzben égeti el a pajzsokat.
11Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek,
s magasztalni fog a föld.
12Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!