Imaút: 19. Zsoltár

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Isten dicsőségét beszélik az egek,
és keze művét hirdeti az égbolt.

³Ezt harsogja az egyik nap a másiknak,
erre tanítja az egyik éj a másikat.

⁴Nem sustorgással, nem dadogással,
hogy ne lehetne érteni őket:

⁵az egész földre elhat szózatuk,
s a földkerekség határaira szavuk.

⁶Bennük ütötte fel a napnak sátrát,
s az, mint a vőlegény, kilép nászházából,
mint a hős, ujjongva indul neki útjának.

⁷Az ég egyik szélén kel föl,
és útja annak másik széléig jut el,
és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.

⁸Szeplőtelen az Úr törvénye,
felüdíti a lelket,
az Úr rendelete megbízható,
bölcsességet ad a kisdedeknek.

⁹Egyenesek az Úr végzései,
vidámmá teszik a szívet,
világos az Úr parancsa,
felvilágosítja a szemet.

¹⁰Az Úr félelme tiszta,
örökkön-örökké megmarad,
igazak az Úr ítéletei,
egytől-egyig igazságosak.

¹¹Kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél,
édesebbek a méznél,
meg a csepegő lépes méznél.

¹²Szolgád meg is tartja őket,
megtartásuk jutalma bőséges.

¹³Ki veszi észre a vétkeket?
Tisztíts meg titkos bűneimtől,

¹⁴és a kevélységtől mentsd meg szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor szeplőtelen leszek,
s a nagy vétektől tiszta maradok.

¹⁵Hadd legyen kedves előtted szám beszéde,
és szívem elmélkedése mindenkor.
Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt19