36. Zsoltár
1A karvezetőnek. Az Úr szolgájától, Dávidtól.
2Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik,
szeme előtt nincs Isten félelme.
3Színe előtt álnokul cselekszik,
hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.
4Gonoszság és csalárdság szájának beszéde,
tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.
5Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze,
minden utat, amely nem jó, kipróbál,
s nem gyűlöli a rosszat.
6Uram, az égig ér kegyességed,
a fellegekig hűséged.
7Igazságosságod olyan, mint az Isten hegyei,
ítéleteid hatalmas mélységek;
Fenntartasz, Uram, embert és állatot.
8Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod!
Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek.
9Megrészegülnek házad dús javaitól,
gyönyörűséged patakjával itatod őket.
10Mert nálad van az élet forrása,
és világosságod által látunk világosságot.
11Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre,
igazságodat az igaz szívűekre.
12A kevélység lába ne taposson,
s meg ne ingasson a bűnös keze engem.
13Íme elhullanak a gonosztevők,
úgy megkergeted őket, hogy meg sem állhatnak.
IMA
Köszönöm, Istenem, hogy Nálad van oltalmam,
hogy Hozzád jöhetek, és Nálad nyugalmat találok.
Segíts, hogy igaz legyen a szívem, és ne legyen bennem kevélység.