Imaút: 92. Zsoltár

¹Zsoltár. Ének. Szombatnapra.

²Jó dolog az Urat dicsérni,
nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni,

³hirdetni reggelenként kegyelmedet,
éjjelente hűségedet

⁴tízhúrú hárfával,
énekszóval, lanttal.

⁵Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram,
s ujjongok kezed műveinek.

⁶Milyen nagyok, Uram, műveid,
milyen mélységesek gondolataid!

⁷De az oktalan ember nem ismeri,
s az esztelen nem érti ezt meg.

⁸Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök,
és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek,
s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre.

⁹De te, Uram, fölséges vagy örökké!

¹⁰Mert íme, Uram, a te ellenségeid,
a te ellenfeleid elvesznek,
és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak.

¹¹De engem erőssé teszel, mint a bivalyt,
s gazdagon elárasztasz olajjal.

¹²Szemem lenézi majd ellenségeimet,
és gonosz támadóimról hallani fog fülem.

¹³Az igaz virul majd, mint a pálma,
és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa.

¹⁴Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk udvaraiban virulnak.

¹⁵Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak,
bőven teremnek és jól érzik magukat,

¹⁶hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem,
és nincs igazságtalanság benne.