4. Zsoltár
1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
2Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam.
Szorongatásomban tágas teret adtál nekem.
Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek?
Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?
4Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével,
meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5Bár haragudtok, ne vétkezzetek,
rejtsétek azt szívetekbe
nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.
6Áldozzatok igaz áldozatokat
és bizalmatokat az Úrba vessétek.
7Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?«
Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!
8Több örömöt öntöttél szívembe,
mint amikor a búza és a bor bőven terem.
9Éppen azért békében alszom és megnyugszom,
mert te, Uram, különösen
megerősítettél a reménységben engem.
– Mitől nehéz a szívem?
– Milyen jót mutatott nekem az Úr?
– Milyen örömöt adott mostanában a szívembe?
– Milyen reménységet adott nekem?
IMA
Köszönöm Uram, mindazt a jót, örömöt, reményt, amit Tőled kapok nap mint nap. Segíts, hogy felismerjem a Te működésedet életem eseményeiben. Ámen.