34. Zsoltár
1Dávidtól, amikor őrültséget színlelt
Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
2Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.
3Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
4Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.
5Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.
6Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.
7Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.
8Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.
9Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!
10Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.
13Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?
14Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15Fordulj el a rossztól és tégy jót,
keresd a békét és azt kövesd!
16Az Úr szemmel tartja az igazakat,
és imádságukat meghallgatja.
17De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is,
hogy eltörölje emléküket a földön.
18Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta,
és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
19Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és megmenti az alázatos lelkűeket.
20Sok nyomorúság éri az igazakat,
de az Úr valamennyiből kimenti őket.
21Megőrzi minden csontjukat,
egy sem törik el belőlük.
22Gonoszságuk öli meg a bűnösöket,
s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
23De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
IMA
Segíts, Uram, hogy az igazak között legyek. Segíts, hogy nyelvem ne beszéljen csalárdságot.
Segíts, hogy elforduljak a rossztól. Segíts, hogy tenni tudjam a jót.
Segíts, hogy a békét keressem és kövessem.