Imaút: 9. Zsoltár

¹A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.

²Uram, teljes szívemből dicsérlek,
hirdetem minden csodatettedet.

³Örvendezem és ujjongok benned,
zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!

⁴Mert ellenségeim meghátráltak,
színed előtt meginogtak s elpusztultak.

⁵Mert fölkaroltad peremet és ügyemet,
aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.

⁶Megdorgáltad a nemzeteket,
elpusztítottad az istentelent,
nevüket eltörölted mindörökre.

⁷Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek,
romba döntötted városaikat,
velük együtt tűnt el emlékük is.

⁸Íme az Úr mindörökké trónol,
ítéletre készen tartja trónusát.

⁹Megítéli igazsággal a föld kerekségét,
méltányosan ítéli meg a népeket.

¹⁰Az Úr lesz az elnyomott menedéke,
szorongatásai között alkalmas időben segítője.

¹¹Bízzanak is benned, akik megismerték neved,
mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.

¹²Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,
tetteit hirdessétek a nemzetek között.

¹³Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért,
nem feledte el a szegények szavát.

¹⁴Könyörülj rajtam, Uram,
nézd, szorongatnak ellenségeim!
De te fölemelsz a halál kapuiból engem,

¹⁵hogy hirdessem teljes dicséretedet,
Sion leányának kapuiban
ujjongjak szabadításodon.

¹⁶A nemzetek beestek a maguk ásta verembe,
a tőrben, amelyet elrejtettek,
saját lábuk akadt meg.

¹⁷Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott,
saját keze művein fennakadt a gonosz.

¹⁸Az alvilágba térnek a vétkesek,
minden nemzet,
amely megfeledkezett Istenről!

¹⁹Mert nem marad örökre elfeledve a szegény,
nem vész el végleg a szegények reménye.

²⁰Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott,
színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.

²¹Bocsáss rájuk, Uram, rettegést,
hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt9