Amikor nem értjük Istent… Amikor korábbi ígéreteinek az ellenkezőjét tapasztaljuk… Amikor úgy tűnik, elhagyott, hátat fordított, elfelejtett… Akkor kezdjünk bele igazán a dicsőítésbe. Nem mintha Istennek erre olyan nagy szüksége lenne, hiszen éjjel- nappal megállás nélkül dicsőítik Őt a mennyei seregek. De az más ha a gyermekei dicsőítik, főként, mikor távol érzik maguktól. Az igazi bizalom és ragaszkodás. Ilyen imádókat keres az Atya.
89. Zsoltár
1Maszkíl az ezrahita Etántól.
2Az Úr kegyelmét örökké éneklem,
hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.
3Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom«
– hűséged szilárdan áll a mennyekben. –
4»Szövetségre léptem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5örökre megszilárdítom utódodat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«
6Csodáidat, Uram, magasztalják az egek,
és hűségedet az egybegyűlt szentek.
7Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt
ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?
8Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában,
aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.
9Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád?
Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
10Te uralkodsz a tenger erején
és háborgó hullámait te fékezed meg.
11Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve,
hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12Tiéd az ég, és tiéd a föld,
te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.
13Te teremtetted északot és délt,
nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.
14Karod hatalmas,
kezed erős, jobbod diadalmas.
15Igazságosság és jog trónod alapja,
irgalom és igazság vonulnak előtted.
16Boldog az a nép, amely tud ünnepelni.
Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.
17Nevedben egész nap ujjonganak,
s felmagasztalódnak igazságosságodban.
18Mert te vagy erejük és ékességük
és jóságod emeli magasra fejünket.
19Mert az Úré a pajzsunk,
s Izrael Szentjéé a királyunk.
20Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad:
»Segítséget nyújtottam egy hősnek,
felemeltem népemből egy választottat.
21Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
felkentem őt szent olajommal.
22Vele lesz erős kezem,
és karom megerősíti őt.
23Semmit sem tehet vele az ellenség,
és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24Kiirtom előle ellenségeit,
és gyűlölőit megfutamítom.
25Vele lesz hűségem és kegyelmem,
és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26Ráteszem kezét a tengerre
és jobbját a folyóvizekre.
27Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te,
én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28S én elsőszülöttemmé teszem őt,
legfölségesebbé a föld királyai között.
29Örökre megőrzöm irgalmamat iránta,
és szövetségem mindig vele marad.
30Örökkévalóvá teszem nemzetségét,
s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31De ha fiai elhagyják törvényemet
és nem járnak parancsaim szerint,
32ha bemocskolják rendeleteimet,
és parancsaimat nem teljesítik:
33vesszővel büntetem meg vétkeiket,
és veréssel bűneiket.
34De nem vonom meg tőle kegyelmemet,
és hűségemet nem hazudtolom meg.
35Nem töröm meg szövetségemet,
s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36Megesküdtem egyszer szentségemre:
nem hazudom Dávidnak,
37örökké tart nemzetsége,
és mint a nap, színem előtt a trónja,
38megmarad örökké, miként a hold,
a hűséges égi tanú.«
39Te őt mégis elvetetted s megutáltad,
haragra gerjedtél fölkented ellen;
40Felbontottad szolgád szövetségét,
földig aláztad szent koronáját.
41Lerontottad minden kőfalát,
romhalmazzá tetted bástyáit.
42Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak,
szomszédai gyalázata lett.
43Fölemelted elnyomóinak jobb kezét,
megörvendeztetted ellenségeit.
44Kardja élét elvetted
és nem segítetted meg őt a harcban.
45Véget vetettél tündöklésének,
trónját a földre döntötted.
46Megrövidítetted ifjúságát,
gyalázatba borítottad őt.
47Meddig fordulsz még el teljesen, Uram,
meddig ég még haragod, mint a tűz?
48Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem!
Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49Ki az az ember, aki él, s halált nem látna,
s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50Hol van, Uram, hajdani irgalmad,
amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról,
amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram,
és gyalázzák fölkented lépteit.
53Áldott legyen az Úr mindörökké!
Ámen! Ámen!