1Ászáf éneke. Zsoltár.
2Istenem ne maradj néma,
ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!
3Mert ellenségeid íme, háborognak,
és gyűlölőid fölemelték fejüket.
4Néped ellen álnok tervet szőnek,
ármánykodnak szentjeid ellen.
5Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül,
hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«
6Bizony, megegyeztek közös akarattal,
egymással szövetségre léptek ellened:
7Edom sátrai és az izmaeliták,
Moáb és az agariták,
8Gebál, Ammon és Amalek,
Filisztea Tírusz lakóival.
9Asszúr is szövetkezett velük,
segítői lettek Lót fiainak.
10Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával,
mint Jábinnal Kíson patakjánál,
11akik Endornál elvesztek,
s hasonlókká lettek a föld sarához.
12Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel,
mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,
13akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül
Isten földjét!«
14Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő,
s amilyen a pelyva a szél előtt!
15Mint a tűz, amely megemészti az erdőt,
és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
16úgy kergesd meg őket fergetegeddel,
és rémítsd meg őket viharoddal.
17Töltsd el arcukat gyalázattal,
hogy keressék, Uram, nevedet!
18Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre,
zavarodjanak össze és pusztuljanak;
19Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged:
te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.