Isten mindent tud rólunk. Ismeri múltunkat, jövőnket, jobban ért bennünket, mint mi saját magunkat. Mégis, azt akartja, hogy bizonyos dolgokat kérjünk Tőle, hogy emlékeztessük Őt, hogy számítunk Rá, és Tőle várjuk a megoldást, a segítséget. Mielőtt kérnénk, már tudja, mire van szükségünk. (Zsolt. 139,4) Mégis azt szeretné, hogy kérjünk, mondjuk ki, emlékeztessük Őt és ezzel magunkat is, hogy ki is Ő. Mondjuk ki, hogy Tőle várjuk a segítséget, kiáltsunk Hozzá. A kapcsolat miatt. Mert Ő nem automata, hanem egy Személy, aki a világon a legjobban szeret minket. Az Atyánk.
74. Zsoltár
1Maszkíl Ászáftól.
Miért vetettél el, Isten, teljesen,
miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2Emlékezzél meg gyülekezetedről,
amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél!
Örökségedet, a törzset megváltottad,
a Sion hegyét, amelyen laktál.
3Menj fel az ősi romokra:
a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged,
jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét
lengeti a sűrű erdőben.
6Minden ajtaját kidöntötték,
baltával és bárddal rombolták.
7Lángba borították szentélyedet,
neved hajlékát földig meggyalázták.
8Azt mondták szívükben:
»Rohanjuk le őket együtt!«
Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk,
és nincs már köztünk, aki látna.
10Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged,
örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11Miért vonod vissza kezed
és tartod öledben jobbodat?
12Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva,
aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad,
a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14A Leviatán fejeit összezúztad,
eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15Te fakasztottál forrásokat, patakokat,
te szárítottad ki az állandó folyókat.
16Tied a nappal és tied az éjszaka,
te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17Te szabtad meg a föld minden határát,
te teremtetted a nyarat és a telet.
18Emlékezz meg arról,
hogy az Urat ellenség szidalmazza,
s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak,
ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20Tekints szövetségedre, mert tele van
az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott,
hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet!
Emlékezz meg a gyalázatról,
amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23Ne feledd el ellenségeid lármáját;
Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!