Dávid városa, Jeruzsálem kivételes helyet foglal el Isten szívében.
Szent város, amely a mennyben is létezik. Imádkozzunk minden nap
ezért a városért, amíg láthatóan a dicsőség koronája lesz az Úr kezében.
(Iz 62,3)
48. Zsoltár
1Ének. Kóré fiainak zsoltára.
2Nagy az Úr, minden dicséretre méltó
Istenünk városában.
3Pompás magaslat az ő szent hegye,
gyönyörűsége az egész földnek.
Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.
4Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.
5Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.
6De ahogy meglátták, ámulatba estek,
Megrémültek, megremegtek;
7Rettegés fogta el őket ott,
s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.
8Hatalmas széllel összetörted
a társisi hajókat.
9Amint hallottuk, magunk is láttuk,
hogy a seregek Urának városát,
a mi Istenünknek városát
örökre alapította Isten!
10Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten,
templomod belsejében.
11Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is
betölti a föld határait;
Jobbod igazsággal teljes.
12Örvendezik Sion hegye,
s Júda leányai ujjongva örülnek
ítéleteidnek, Uram.
13Járjátok körül Siont, nézzétek meg,
számláljátok meg tornyait!
14Tekintsétek meg erődítéseit,
járjátok be házait,
hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!
15Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké,
ő vezet minket mindörökké!