35. Zsoltár
1Dávidtól.
Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem,
harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2Ragadj fegyvert és pajzsot,
kelj a segítségemre!
3Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen,
mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4Szégyenüljenek és hátráljanak meg,
akik életemre törnek;
Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg,
akik ellenem gonoszat terveznek!
5Legyenek olyanok, mint a por a szélben,
s az Úr angyala űzze őket:
6Legyen útjuk sötét és síkos,
s az Úr angyala kergesse őket!
7Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem,
ok nélkül vermet ástak nekem.
8Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak,
elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat,
és önnön tőrükbe hulljanak!
9Az én lelkem pedig az Úrban örvend,
gyönyörködik szabadításában.
10Minden csontom azt mondja:
»Uram, ki hasonló hozzád?
Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála,
a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11Hamis tanúk állnak elő,
arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12Rosszal fizetnek nekem a jóért,
árvaságba döntik lelkemet.
13Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem,
böjttel sanyargattam magamat,
és imádságom feléjük fordult bensőmben.
14Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának,
szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek,
tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16Elszéledtek de nem nyugszanak,
kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak,
vicsorgatják rám fogukat.
17Uram, mikor tekintesz rám?
Mentsd meg gonoszságuktól éltemet,
az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben,
a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim,
akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20Mert nem békésen beszélnek,
és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21Kitátják ellenem szájukat,
és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22Uram, te láttad; ne maradj csendben,
Uram, ne távozzál tőlem!
23Ébredj fel és figyelj ítéletemre,
én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem,
hogy ne örvendjenek rajtam,
25és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!«
Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind,
akik örülnek szerencsétlenségemen;
Öltsenek szégyent, gyalázatot,
akik kevélyen beszélnek ellenem.
27De ujjongjanak és örvendezzenek,
akik igazamat óhajtják,
és mondják szüntelen:
»Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának
békességét akarja!«
28Nyelvem hirdeti majd igazságodat,
és dicséretedet egész nap.
IMA
Istenem, Rád tekintek, aki alkottál és ismersz engem. Nem arra akarok nézni, ami körülvesz.
Hiszem, hogy a segítségeddel nagyszámú néppel dicsérhetlek Téged, és adhatok hálát szabadításod kegyelméért. Mert csak Benned bízom, Te vagy reményem. Ámen.