Imaút: 30. Zsoltár

Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.

²Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem,
és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.

³Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem,
és te meggyógyítottál engem.

⁴Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból,
életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.

⁵Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei,
áldjátok szent emlékezetét!

⁶Mert haragja csak egy pillanat,
de élethosszig tart jóakarata.
Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.

⁷Mikor dúslakodtam, így szóltam:
»Nem fogok meginogni sohasem.«

⁸Mert te, Uram, kegyességedben
szilárddá tetted dicsőségemet.
De te elfordítottad arcodat tőlem,
és én megrendültem.

⁹Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam,
és Istenemhez könyörögtem.

¹⁰Mi hasznod lenne véremből,
ha leszállnék a sírgödörbe?
Vajon a por magasztalhat-e téged,
és hirdetheti-e hűségedet?

¹¹Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam,
az Úr lett az én segítségem.

¹²Sírásomat öröménekké változtattad,
szőrruhámat szétszaggattad,
vidámsággal öveztél körül,

¹³hogy énekeljen neked dicsőségem,
és sohase hallgasson.
Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt30