A SZENTLÉLEK KÖZÖSSÉG IMAÚTJA
Találkozzunk a Zsoltárok útján egymással és az Élet Urával
18. Zsoltár
1A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2és Saul kezéből. Így szólt tehát:
Szeretlek Uram, én erősségem!
3Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm;
Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem,
oltalmazóm, üdvösségem szarva,
aki fölemelsz engem.
4Dicsérem és segítségül hívom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5Körülvettek a halál hullámai,
megrémítettek a gonoszság örvényei,
6körülfogtak az alvilág kötelei,
hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7Szorultságomban az Urat hívtam segítségül,
Istenemhez kiáltottam.
Ő meghallgatta templomából szavam,
és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrendültek a hegyek,
és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9Füst szállt fel orrából,
és emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.
10Lehajtotta az eget és leszállott,
ködhomály volt lába alatt.
11Fölszállt a kerubok fölé,
a szél szárnyain repült.
12Rejtekhelyévé tette a sötétséget,
sátrat vont maga köré
sötét vízből, a lég felhőiből.
13Arcának fényessége előtt futottak a felhők,
a jégeső s az izzó parázs.
14Dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges:
jégeső és az izzó parázs.
15Kilőtte nyilait és szétszórta őket,
leküldte villámait és szétzavarta őket.
16Előtűntek a vizek forrásai,
feltárultak a földkerekség alapjai
korholó szavadtól, Uram,
haragod leheletének fúvásától.
17Lenyúlt a magasból, megfogott,
a nagy vizekből kihúzott engem.
18Megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19Megrohantak engem nyomorúságom napján,
de támaszom lett az Úr.
20Kivezetett a szabad térre engem,
megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22mert megőriztem az Úr útjait,
Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23Mert szem előtt tartottam minden rendeletét,
igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24Mert szeplőtelen voltam előtte,
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26A szenthez szent vagy,
az ártatlan emberhez ártatlan,
27a választotthoz választott vagy,
a fondorkodókat kiforgatod.
28Mert a megalázott népet megmented,
de megalázod a kevélyek szemét.
29Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat,
Isten teszi világossá sötétségemet.
30Mert te ragadsz ki a kísértésből,
Istenem által ugrom át a falat.
31Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja,
tűzben próbált az Úr szava,
oltalmazója ő minden benne bízónak.
32Valóban, ki Isten az Úron kívül?
Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és szeplőtelenné tette utamat.
34Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét,
és magaslatokra állított fel engem.
35Kezemet harcra tanította,
karom ércveretű íjat feszít.
36Üdvösséged pajzsát adtad nekem,
jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37Tág teret nyitottál lépteimnek,
és bokáim nem gyengültek el.
38Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket,
nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39Összetörtem őket, nem tudtak felkelni,
a lábam alá estek.
40Erővel öveztél fel engem a harcra,
az ellenem állókat alám vetetted.
41Megszalasztottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43Szétszórtam őket, mint a szél a port,
széttiportam őket, mint az utca sarát.
44Népem lázadásától megmentettél,
nemzetek vezetőjévé tettél engem.
Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem.
Idegen fiak hízelegtek nekem,
46idegenek fiai erejüket vesztették,
remegtek rejtekükben.
47Él az Úr, áldott legyen Segítőm,
magasztalják az én megmentő Istenemet!
48Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak,
és népeket vetsz alám,
aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49az ellenem támadók fölé juttatsz,
megszabadítasz az erőszak emberétől.
50Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között,
és zsoltárt zengek nevednek,
51aki bőségesen segíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével,
Dáviddal és utódaival mindörökké.
IMA
Köszönöm Uram, szabadításodat az életemben.
Amikor nehézségekből, bajokból kimentettél engem.
Megtisztítottál, erőt adtál, megtanítottál küzdeni.
Kísértésekből kimentettél, kiáltásomat meghallgattad,
támaszom lettél. Hálát adok Neked mindezért.