Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
biztosan a homályban,
a titkos lépcsőn át utamra térve,
én boldog, messze jártam!
Arcot, ruhát cserélve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égő láng volt.
Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesitettél
Vőlegényt kedvesével,
s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
Neki őriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre símogattam,
cédruslomb hűsítette lankadatlan.
Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak őreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszűnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.
(ford. Takács Zsuzsa)
Keresztes Szent János (1542-1591)
- Spanyol keresztény misztikus teológus,
- Karmelita szerzetes, Avilai szent Teréz kortársa
- Egyháztanító
- Salamancai egyetem: héber, arámi, filozófia, Énekek éneke fordítása spanyol nyelvre
- Reform útja: meditáció, krisztusi szegénység
- Mezítlábasok mozgalma → börtön, versek, szökés
- Granada: művek, szentszékkel viták, betegség
- 1726 szentté avatás, egyház reformátora
Négy nagy mű:
- 1. a kármel hegyére vezető út – szerzeteseknek
- 2. a lélek sötét éjszakája – szerzeteseknek
- 3. a szellemi páros ének – kármelita perjelnőnek
- 4. az élő szeretetláng – lelki gyermekének
Keresztes Szent János: A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT – A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA
Vaksötét éjszakában, (megtisztító szemlélődés)
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe; (3 ellenség: ördög, világ, test, érzékek tisztulása, szenvedélyek)
3 fokozat:
1.Megtisztulás – kezdők fokozata: elmélkedők
2.Megvilágosodás -haladók fokozata: szemlélődők
3.Egyesülés / unio mystica – tökéletesek fokozata: egyesülők
Vaksötét éjszaka
1. ÉRZELMI
- Keserves és rettenetes a léleknek
- Kezdőké
- Mindennapos
- Kezdők: alacsony szeretet
- Jel 3,8
3 jel:
- Szárazság a lelki dolgokban
- Aggódva gondolunk Istenre
- A lélek nem képes úgy elmélkedni és gondolkodni mint azelőtt
2. SZELLEMI
- Borzalmas és rémületes
- Kevesen tapasztalják meg
Az érzelmi éjszaka jellemzői
- Sötétben, szárazságban való szemlélődés kezdete
- Üresség, nyugalom, tétlenség
- Nem kellenek cselekedetek!
- Isten már működik benne: nem érzékek által, hanem szemlélődésben
- Érzéki élet → szellemi élet
- Elmélkedés → szemlélődés
- kiüresedés
Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve, (Isten utáni epekedés, Zsolt.42,1)
én boldog messze jártam! (Érzékek alávetettségéből kibontakozik a lélek)
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe; (szabadulás a 3 ellenségtől, vágyaktól)
Példák: -izraeliták a sivatagban, Mózes az égő bokor előtt, Jób a szemétdombon
Szárazság, szorongás, lelki nyugalom; szabadulás a 3 ellenségtől
Szentlélek 12 gyümölcse felhalmozódik a lélekben a vágyak elhagyásával
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal 5:22-23).
- Lélek 4 szenvedélye: gyönyör, fájdalom, remény és rettegés elcsitul
- Szárazság → természetes vágyak kihunynak
- A lélek elindul a megvilágosodás útján
- “Ki nem kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset tud.” (Sir 31,18)
“Hogy azonban a lélek e böjtre és bűnbánatra fogva meddig időzik itt az érzéki részben azt nem tudhatjuk, mivel nem mindegyiket egyformán éri, és nem ugyanazokat a kísértéseket kell, hogy kiállja. Ez Isten szándékától függ, attól, hogy mennyi a lélekben a gyarlóság, mitől meg kell szabadulnia, továbbá attól, mekkora a szeretet, melyre Isten őt felemelni akarja, melyek szerint jobban vagy kevésbé, hosszan vagy rövidebben alázza meg.
Akiben az erős szenvedésre nagyobb képesség és erő lakozik, gyorsabban tisztítja meg. A gyöngéket viszont enyhe, gyönge kísértéseknek teszi ki, hosszú ideig vezeti ezen az éjszakán, rendszeres pihenőket iktat be, hogy érzéki részük felüdüljön, hogy vissza ne forduljanak. Az ilyenek aztán lassan érnek a tökéletesség tisztaságára e földi életben, és vannak, akik soha.
Sem benne, sem kívüle nincsenek az éjszakában, mert jóllehet előre nem lépnek, Isten olykor-olykor próbára teszi őket kissé, a szárazságok és kísértések révén, máskor meg vigasztalja őket, hogy csüggedten vissza ne forduljanak, és nehogy a világi örömökben keressenek felüdülést.”
