Imaút: 94. Zsoltár

94. Zsoltár

1Uram, bosszúállás Istene,
bosszúállás Istene, jelenj meg!

2Kelj fel, ó föld bírája,
fizess meg a kevélyeknek!

3Meddig fognak, Uram, a bűnösök,
meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?

4Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek
és kérkednek mind a gonosztevők.

5Népedet, Uram, elnyomják,
örökségedet sanyargatják.

6Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.

7Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr,
Nem veszi észre Jákob Istene.«

8Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák mikor tértek észhez?

9A fül plántálója ne hallana,
s a szem alkotója ne látna?

10Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?

11Ismeri az Úr az emberek gondolatait
és tudja, hogy hiábavalók.

12Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,

13hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a bűnös számára a verem el nem készül.

14Mert nem taszítja el népét az Úr,
és nem hagyja el örökségét.

15Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz,
és követik mind az igazszívűek.

16Ki kel fel értem a gonoszok ellen,
ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

17Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget,
már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.

18Ha azt mondtam: »Inog a lábam«,
megsegített a te irgalmad, Uram.

19Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben,
vigasztalásaid felvidítottak engem.

20Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?

21Az igaz életére leskelődnek ők,
s elítélik az ártatlan vért.

22De nekem oltalmam lett az Úr,
és menedékem sziklája az én Istenem;

23Ő megtorolja rajtuk hamisságukat,
saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;

24Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.