Imaút: 88. Zsoltár

Van idő, amikor úgy érezzük, hiába keressük Istent, elrejtőzött előlünk. Nem tudjuk, mi lehet a baj. Rosszat tettünk? Bűnt követtünk el? Próbára vagyunk téve? Elhagyottan érezzük magunkat, megfosztva az Ő jelenlététől. Ilyenkor ugyanúgy keresnünk kell az Urat, nem szabad feladni a Vele való kapcsolatot. Egy idő múlva újra érezni fogjuk jelenlétét és halljuk a hangját.

88. Zsoltár

1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek.
A »Mahálát« szerint. Éneklésre.

2Uram, szabadításom Istene,
éjjel-nappal hozzád kiáltok.

3Jusson színed elé imádságom,
füledet hajtsd könyörgésemre.

4Mert fájdalommal van tele a lelkem
és életem az alvilághoz közeledik.

5A sírba szállók közé soroltak engem,
olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.

6A holtak között van fekhelyem,
mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,
akikről nem emlékezel meg többé,
és akiket kitéptek kezedből.

7Letettél engem a verem mélyére,
a sötétségbe s a halál árnyékába.

8Rám nehezedett haragod,
rám zúdítottad minden hullámodat.

9Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük;
Fogoly vagyok és nincs menekvésem.

10Szemem elbágyad a gyötrelemtől.
Uram, egész nap tehozzád kiáltok,
feléd terjesztem kezemet:

11Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat,
és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?

12Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat
és hűségedet az enyészet helyén?

13Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat
és igazságodat a feledés földjén?

14Uram, én hozzád kiáltok,
kora reggel eléd száll imádságom.

15Miért taszítasz el engem, Uram,
miért rejted el tőlem arcodat?

16Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta,
a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.

17Átcsapott rajtam haragod
és megrendítettek engem borzalmaid.

18Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap,
mindenünnen körülvesznek.

19Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat,
csak a sötétség a társam.