1Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt
Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.
2Uram, én Istenem, benned remélek!
Ments meg minden üldözőmtől
és szabadíts meg engem,
3hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen,
mert nincsen, aki megmentene!
4Uram, én Istenem, ha elkövettem azt,
ha gonoszság tapad kezemhez,
5ha megfizettem annak, aki bántott,
s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,
6üldözzön az ellenség és hadd érjen utol,
életemet tiporja földre,
tegye porrá dicsőségemet.
7Kelj föl, Uram, haragodban,
kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen,
kelj föl, Uram, én Istenem,
Tégy ítéletet törvényed szerint!
8Gyűljön köréd a népek serege,
és foglald el fölöttük magas helyed:
9az Úr megítéli a népeket!
Ítélj meg, Uram, igazságom szerint,
s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.
10Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága,
és erősítsd meg az igazat.
Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!
11Segítségem az Úrtól jön,
aki megmenti az igazszívűeket.
12Isten igazságos bíró,
erős ő, mindennap fellobban haragja.
13Nemde ismét kivonta kardját,
íját kifeszítette és készen tartja?
14Elkészítette halálos fegyverét,
nyilait tüzesekké tette.
15Íme, ez igaztalanságot vajúdott:
fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.
16Vermet nyitott és mélyre kiásta,
s beleesett a maga ásta gödörbe.