Imaút: 55. Zsoltár

IMA

Kérünk, Urunk, gyógyítsd meg a szívünket a sok csalódástól,

amit hozzánk közel állók okoztak nekünk. És bocsáss meg

azokért a rossz dolgokért, amiket mi tettünk másoknak.

Adj nekünk lehetőséget, hogy jót cselekedjünk.

55. Zsoltár

1A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.

2Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet,
ne rejtőzz el esdeklésem elől;

3Figyelj rám és hallgass meg engem.
Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört

4az ellenség kiáltozása,
a bűnösök szorongatása.
Hiszen veszedelmet zúdítanak rám,
haragjukban ellenségeskednek velem.

5Szívem remeg bennem,
halálos félelem szállt meg engem.

6Elfogott a reszketés és a félelem,
és sötétség borított el engem.

7Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak,
hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!

8Bizony messzire menekülnék,
s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!

9Ott várnám azt, aki megszabadít
a szélvésztől és a vihartól.«

10Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket,
mert gonoszságot és viszályt
látok a városban.

11Éjjel-nappal körüljárnak falain,

12Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság,
és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.

13Mert ha ellenségem szórna rám átkokat,
azt elviselném könnyedén;
És ha gyűlölőm sértegetne,
előle talán elrejtőznék.

14Hanem te teszed, aki velem egyet akartál,
jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,

15aki velem együtt etted az édes étkeket:
akivel együtt jártunk az Isten házába.

16Érje el az ilyeneket a halál,
elevenen szálljanak az alvilágba,
mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.

17Én azonban Istenhez kiáltok,
s az Úr megszabadít engem.

18Este, reggel, délben
panaszkodom, sóhajtok,
s ő meghallja szavamat.

19Békességben megszabadítja lelkemet azoktól,
akik rámtámadnak.

20Isten, aki öröktől fogva létezik,
meghallgat és megalázza őket,
mert az ilyenek meg nem változnak,
nem félik Istent.

21Társaira emelte kezét,
szövetségét meggyalázta.

22Ajkai a vajnál lágyabbak,
de szíve háborúsággal teli.
Szavai simábbak az olajnál,
ugyanakkor azonban kivont kardok.

23Vesd az Úrra gondodat,
s ő majd gondoskodik rólad;
Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.

24Isten, te letaszítod őket
a pusztulás vermébe.
A vérengző és álnok emberek
életük felét sem érik el;
Ezért bízom én, Uram, tebenned!