Imaút: 48. Zsoltár

Dávid városa, Jeruzsálem kivételes helyet foglal el Isten szívében.

Szent város, amely a mennyben is létezik. Imádkozzunk minden nap

ezért a városért, amíg láthatóan a dicsőség koronája lesz az Úr kezében.

(Iz 62,3)

48. Zsoltár

1Ének. Kóré fiainak zsoltára.

2Nagy az Úr, minden dicséretre méltó
Istenünk városában.

3Pompás magaslat az ő szent hegye,
gyönyörűsége az egész földnek.
Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.

4Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.

5Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.

6De ahogy meglátták, ámulatba estek,
Megrémültek, megremegtek;

7Rettegés fogta el őket ott,
s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.

8Hatalmas széllel összetörted
a társisi hajókat.

9Amint hallottuk, magunk is láttuk,
hogy a seregek Urának városát,
a mi Istenünknek városát
örökre alapította Isten!

10Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten,
templomod belsejében.

11Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is
betölti a föld határait;
Jobbod igazsággal teljes.

12Örvendezik Sion hegye,
s Júda leányai ujjongva örülnek
ítéleteidnek, Uram.

13Járjátok körül Siont, nézzétek meg,
számláljátok meg tornyait!

14Tekintsétek meg erődítéseit,
járjátok be házait,
hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!

15Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké,
ő vezet minket mindörökké!