Imaút: 41. Zsoltár

41. Zsoltár

1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

2Boldog, aki a szegénynek gondját viseli!
A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.

3Az Úr megtartja őt és élteti,
boldoggá teszi a földön,
és nem adja át ellenségei dühének.

4Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán;
Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.

5Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem,
gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«

6Ellenségeim rosszat mondanak rólam:
»Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,

7s ha eljön valaki, hogy meglátogasson,
hiábavalóságot beszél;
Szíve megszedi magát gonoszsággal,
kimegy az utcára és kibeszéli.

8Suttog ellenem minden ellenségem,
rosszat terveznek ellenem.

9»Átok borult rá,
ha lefekszik, nem kel föl többé.«

10Még jó barátom is, akiben reméltem,
aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.

11Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas,
állíts talpra engem,
hadd fizessek meg nekik!

12Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled,
hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.

13Felkarolsz engem ártatlanságomért,
és színed elé állítasz mindörökké.

14Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökké.
Ámen! Ámen!

IMA

Kérlek, Uram, állíts talpra engem, adj erőt nekem, hogy a Te utadat járjam tovább.

Adj kitartást, hogy Neked munkálkodjak, és ellenségek helyett, kérlek, adj barátokat,

akik velem jönnek az úton.