Imaút: 32. Zsoltár

32. Zsoltár

1Maszkíl Dávidtól.
Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.

2Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.

3Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.

4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.

5Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.

6Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.

7Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.

8Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.

9Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.

10Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.

11Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt32

IMA

Köszönöm, Istenem, hogy megbocsátod bűneimet, ha megvallom azokat.

Te vagy az én szabadítóm, menedékem.