Imaút: 31. Zsoltár

31. Zsoltár

1A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.

2Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek,
igazságodban szabadíts meg engem!

3Hajtsd hozzám füledet,
siess, szabadíts meg!
Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam,
hogy megszabadíts engem!

4Mert erősségem és menedékem vagy,
a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!

5Ments ki ebből a csapdából,
amelyet ellenem titokban felállítottak,
hiszen te vagy erősségem.

6Kezedbe ajánlom lelkemet,
ments meg engem, Uram, igazság Istene!

7Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak,
én azonban az Úrba vetem bizalmamat.

8Ujjongva örvendek irgalmasságodnak,
hisz megláttad megalázottságomat,
észrevetted ínségemet,

9és nem juttattál ellenség kezére,
sőt tágas térre állítottad lábamat.

10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem,
szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,

11mert fájdalomban enyészik el életem,
és éveim siránkozásban.
Az ínségtől ellankad erőm
és remegnek csontjaim.

12Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem,
szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem:
akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.

13Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben,
mint összetört edény, olyanná lettem.

14Mert hallottam sokak szidalmazását,
az iszonyatot mindenfelől;
Amint egybegyűltek ellenem mindannyian,
s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.

15Én azonban benned bízom, Uram;
Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!

16Sorsom a te kezedben van.«
Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.

17Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat,
szabadíts meg irgalmasságodban.

18Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen,
hisz segítségül hívlak téged.
Érje szégyen a gonoszokat
és némuljanak el az alvilágban;

19Némuljanak el az álnok ajkak,
melyek az igaz ellen gonoszat szólnak,
kevélyen és megvetéssel.

20Uram, milyen bőséges a te édességed,
amelyet elrejtettél a téged félők számára,
amelyet a benned bízóknak juttatsz
az emberek fiai előtt!

21Elrejted őket arcod rejtekében
az emberek háborgatása elől;
Megoltalmazod őket hajlékodban
a perlekedő nyelvektől.

22Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta
irgalmát nekem a megerősített városban!

23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben:
»Elvetettél szemed elől engem!«
Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát,
amikor kiáltottam hozzád.

24Szeressétek az Urat, szentjei mind,
mert az Úr megőrzi a hűségest,
de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.

25Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek,
mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt31

– Mikor éreztem úgy, hogy Isten elvetett szeme elől?

– Miben nyilvánult ez meg?

– Hogyan jöttem ki ebből a helyzetből?