Imaút: 10.Zsoltár

A SZENTLÉLEK KÖZÖSSÉG IMAÚTJA

Találkozzunk a Zsoltárok útján egymással és az Élet Urával!

10. Zsoltár

1Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem?
Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?

2A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt;
Fogják meg őket saját kigondolt terveik!

3Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz,                                   
és magára mond áldást a fösvény.

4Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz,
»Nem keresi; nincs Isten!«

5Egyre csak ezt forgatja fejében.
Útjai szerencsések minden időben.
Túl magasak neki ítéleteid,
mind megveti ellenségeit.

6Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg,
baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«

7Szája csupa átok, erőszak, álnokság,
nyelve alatt fájdalom és gonoszság.

8Lesben áll az utakon,
titokban öli meg az ártatlant.

9Szeme a szegényt kémleli,
mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén.
Leskelődik, hogy a szegényt megragadja,
elragadja a szegényt, hálójába fogva.

10Ráront lelapulva, és a nyomorultak
csak hullanak karja erejétől.

11Mert így szól szívében:
»Megfeledkezett róluk Isten!
Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«

12Kelj föl, Uram, Isten!
Emeld föl kezed,
ne feledd el a szegényeket!

13Miért gúnyolja a gonosz az Istent?
Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«

14Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet,
juttasd tehát kezeidbe őket!
Terád bízta magát a szegény,
az árvának te lettél a segítője.

15Törd össze a bűnös és a gonosz karját;
keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.

16Király az Úr örökkön-örökké,
kipusztultak országából a pogányok.

17A szegények kívánságát meghallgattad, Uram.
Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,

18hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy,
hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.

IMA

Segíts kérlek, Uram, hogy ne arra nézzek, hogy mások

miben jobbak, szerencsésebbek nálam. Tudjak bízni

Benned a nehéz időkben is, amikor úgy tűnik, megfeledkezel rólam.